Vadkert Major

Az első írásos feljegyzések a Vadkertről az 1600-as évek tájára tehetők. Ezidőben – a Nádasdyak idején – már fővadász felügyelte ezt a területet ahol darvak, szarvasok, őzek, dámvadak, vidra, hód, nyúl és vadkecske volt fellelhető! 1750–et írunk, amikor magyar főnemesi családok már lovakat is tartanak itt. 1803–ban alapítja meg a mai ménes elődjét  IV. Ferenc Modenai herceg. A majorsági épületegyüttest a XIX. sz. második felében emelte az örökös Lajos bajor királyi főherceg.

Ma a Vadkert Major nem csak történelmi épületegyüttes, hanem a múlt és jelen találkozása, kényelem és kikapcsolódás lehetősége, a harmónia és a tradíció színtere.

A régi épületek átgondolt rekonstrukciójával alakítottuk ki kényelmes, XXI. századi igényszintű szállodánkat. A Vadkert Hotel épületei: a Vadászház, a Csikósház és a Magtár különböző szobatípusokkal várja a pihenni vágyó vendégeket. Nálunk a festői környezetben lehetőség van kempingezésre is.

Fedezze fel a természet szépségeit a különleges Vadkert Majorban!


Interaktív kattintható térkép

Vadászház

Vadkert Major Étterem

Csikósház

Magtár

Vadkert Kemping

Régi Istálló

Körlovarda

Istálló

Ménes

Állatsimogató

200 éves tölgyfa


Vadászház

A Vadkerti Méntelep első épületei közé tartozott az 1870-ben, klasszicizáló stílusban épült intézői lak, ami a gazdaság vezetőjének lakhelyéül szolgált. A történelem viszontagságai során a ház elvesztette eredeti funkcióját és a múlt század közepétől, mint vadászház és étterem működött tovább.

2012-ben, egy új korszak nyitányaként, a majorsági épületek első felújított házaként, az építészeti – belsőépítészeti rekonstrukció szele lefújta az elmúlt másfél évszázad ráhullott porát és a Vadászház most új köntösben várja vendégeit e vadregényes történelmi környezet reprezentánsaként.

A 8 szoba mindegyikét kényelmesen alakítottuk ki pihenni vágyó vendégeink számára, akik a pannon táj e szegletében szeretnének kikapcsolódni.

A környező erdők világát idézi meg a szobák berendezése is. A textilek színvilága, a népi ihletésű pohárformák, a bútorok anyaga, mind-mind asszociációi a környezetnek. A ház emeleti társalgójában helyet kapott egy kis könyvtár, ahol könyvek mellett társasjátékokkal is várjuk vendégeinket. 

A trófeákkal díszített hangulatos Vadászterem kisebb baráti társaságok összejövetelére is alkalmas. A házban tovább él az évtizedek óta közkedvelt Vadkert Major Étterem, amelynek teraszáról gyönyörű látvány nyújt a vadkerti ménes.

Az épület földszintjén található a Vadkert Major recepciója is.

« vissza a térképre SZOBÁINK »


Vadkert Major Étterem

Új éttermünk és rendezvénytermünk 2016 májusában nyílott, és akár 150 fős rendezvény megrendezésére is alkalmas. Modern konyhánkból minden étel gyorsan és rendkívül ízletesen kerül az Ön asztalára.

Jöjjön el és próbálja ki új éttermünket!

Házias ételeinket friss helyi alapanyagokból készítjük a régió hagyományos receptjei alapján. Kézműves ételeinket a környék bio- és őstermelőinek termékeivel, helyi különlegességekkel spékeljük meg. A magyar konyha remekei mellett saját vadászterületeinken elejtett legjobb minőségű vadak kerülnek vendégeink asztalára. A házi lekvárt, házi szörpöt mi magunk készítjük a környék legzamatosabb gyümölcseiből. A saját kertünkből frissen szedett illatos fűszerekkel alkotjuk meg ételeink ízharmóniáját.

Fedezze fel Vas megye tradicionális gasztronómiáját nálunk!

A Vadkert Major Étterem egész évben várja vendégeit. Nyitva tartásunk:


Reggeli:
08.00 - 10.00

Étterem:
12.00 - 22.00

« vissza a térképre


Csikósház

1885 és 1889 között a méntelepen felépült a csikósok háza, amely napjainkig megőrizte eredeti formáját. Az épület központi részében méretes húsfüstölő is működött. A ház a következő majdnem 100 évben a majorság kiszolgáló épületei közé tartozott.

A csikósok háza napjainkban, az épületrekonstrukció során, 10 kiválóan felszerelt apartmannal rendelkező házzá alakult át. Az átépítésnél megőriztük az épület eredeti szépségét, megóvtuk az állapotát. A szobák belsőépítészeti kialakításával felelevenítettük a helyi történelem, a környező természet és a rábaközi népművészet elemeit, hűen tükröztük a hely identitását. A ház tetőterében, a házhoz tartozó közösségi térben kialakított Csillagvizsgáló, vagy a régi Húsfüstölő helyén kialakított beszélgetősarok lehetővé teszi nagyobb családok és baráti társaságok kellemes időtöltését.
Apartmanonként 2 - 4 fő kényelmes elhelyezését tudjuk biztosítani.
« vissza a térképre SZOBÁINK »


Magtár

Az 1885 és 1889 között épült méntelep egyik fő kiszolgáló épülete volt a magtár. A kétszintes uradalmi épület a XX. század második felétől turistaszállóként működött. 

A ház rekonstrukciója során 15 különböző méretű szoba került kialakításra. Gondoltunk a családokra, nagyobb társaságokra is, így összenyitható szobákkal is rendelkezünk. Kínálatunkban mozgáskorlátozottak részére kialakított szoba is található.
A háromszintes épület belsőépítészeténél az aratásra váró szőke búza színét, textúráját vettük alapul. A kiegészítő hangulatot Vas megye természetéből merítettük: a földszintet a vadon nyíló mezei virágok, az emeletet a helyi jellegzetes gyümölcsök, a tetőteret a környék honos madarai ihlették.
2 és 4 ágyas szobáinkkal várjuk a pihenni vágyókat.
« vissza a térképre SZOBÁINK »


Vadkert Kemping

A Vadkert Major egyedülálló természeti adottságokkal rendelkezik!
Hatalmas zöldterület veszi körül a majorsági épületegyüttest, mindez a Rába közvetlen közelében, nem messze a Csónakázótó varázslatos világától. A sárvári Gyógy- és Wellnessfürdő nyári bejáratával szemben, a Körlovarda szomszédságában helyezkedik el csendes, nyugodt, vadvirágos kempingünk, ahol a flora mellett a fauna világa is megérinti vendégeinket, hiszen a területünkön lévő állatsimogatón kívül számos lovas program lehetőségével várjuk a természet szerelmeseit.

« vissza a térképre Kempingünk »


Régi Istálló

1885 és 1889 között két istálló is épült a majorságban. A kor építkezésére jellemző, hogy a majorsági épületegyüttes megépítése során a vizet csak ebbe az épületbe vezették be! A nagyobbik épülethez körlovarda is tartozott, de a régi istálló már évek óta üresen állt.

Az elmúlt évben a ház kívülről megújult, idén a belső felújítás van soron. A Régi Istálló nagy befogadó képességű rendezvényteremmé alakult át, ahol lehetőség van nagy családi események, esküvők lebonyolítása mellett céges rendezvények megtartására is. 

A Régi Istálló Rendezvényterem a rekonstrukciót követően már 2016 tavaszától várja az érdeklődőket.

« vissza a térképre


Körlovarda

A Vadkert Major lovas vendégei számára igazi kuriózumként kínáljuk Körlovardánkat. A kívül-belül megszépült létesítmény különlegessége, az eredeti állapotában megőrzött, bajor hercegi időszakban készült míves fa tetőszerkezet. Ez most mindenki számára láthatóvá válik, aki szeretné kipróbálni itt a lovaglást. 


« vissza a térképre


Istálló

A Vadkert Major istálló épülete 1885 és 1890 között épült, az akkori ménes kiszolgáló épületeként. A 2014-2015 között folyó felújítási munkálatok során kívül belül megszépül az épület. 

Az Európai Uniós lótartási előírásoknak megfelelő kényelmet biztosítunk lovainknak. Az istállóban a használati lovak boxban vannak elhelyezve, míg a ménesi lovakat futóistállóban, szabadon tartjuk. 

Különféle lovas programokat kínálunk, úgymint lovasoktatás, tereplovaglás, lovaskocsizás. 

« vissza a térképre


Ménes


„A lovak is beszélnek... csak oda kell figyelni rájuk.”
Monty Roberts

A Vadkert Major vadregényes területén a történelmi feljegyzések szerint, már az 1700-as évek végén is tartottak lovakat. A hajdani sárvári uradalomhoz tartozó terület 1803-ban Ferdinánd este-modenai herceg tulajdonába került, ahol ezen időben lótenyésztéshez kezdett és megalapította a ménest. 

1826-tól pontosan vezették a méneskönyvet. Kezdetekben Nónius-fajtát tenyésztettek, majd erősítették az arabs vonalat. Eredetileg saját használatra tenyésztették a lovakat, (parádésló, munkaló, hátasló) de az 1800-as évek végén már az angol telivérek voltak túlsúlyban. 1890-től versenypályákon is felléptek a lovak, az első győztes Sziporka volt, de szép eredményeket értek el a Hogyne, Herpenyő, Tökfilkó és Szerencse fel nevű lovak is. 

A területen a lótenyésztést 1944 végéig folytatták a bajor királyi hercegi tulajdonosok. A legendák szerint az 1948-as londoni Olimpián a svájci színekben nyerő Hummer nevű díjló is Sárváron született.

A történelem viszontagságai során a sárvári ménest 1955-ben újra alapították. Elsődleges cél a nemzetközi szintű sportló tenyésztése volt. A Sárvári Állami Gazdaság keretein belül sportra alkalmas kancákat állítottak a tenyésztésbe, ennek eredményeként több nemzetközi szintű versenyző is született a ménesben. 

1970-ben a Müncheni Olimpián két sárvári ló is szerepelt, a Bihar nevű kanca Military-ban, Betti pedig díjugratásban. Az 1970-80-90-es években több válogatott szintű ló született. Például - Varró Józseffel a nyergében - Szikrázó I. törzsmén díjugratásban Magyar Bajnokságot nyert. Említésre méltó eredményeket ért el több ló is különböző lovas szakágakban. Álljon itt a nevük emlékképpen: Musztang, Menyecske, Zsagli, Széplak XI, Figyelő, Szamovár.

A privatizáció során, más állami ménesekkel ellentétben, nem szűnt meg a lótenyésztés, hanem a tradíciót követve folytatódott a sok áldozatot és anyagi ráfordítást igénylő sárvári ménes fenntartása, hogy ne csak a legendákból legyen ismeretes, hanem a XXI. századi, természettől távol élő ember is megismerhesse a lótartás évszázadokra visszanyúló hagyományát. 

Modern, rohanó világunkban a Vadkert Majorban megszálló vendégek, a sárvári és környékbeli gyerekek és felnőttek megtapasztalhatják a lovaglás és lovaskocsizás élményét, megismerhetik a „ló szagát”, az állatok körüli munka szépségét. A hozzánk látogatók átélhetik e gyönyörű ménes nyújtotta szabadságérzetet és a legelésző lovak megnyugtató látványát.
« vissza a térképre


Állatsimogató

A Vadkert Major területén – majorsághoz illően - több állatsimogatót is létesítettünk, ahol kicsik és nagyok egyaránt megfigyelhetik, szeretgethetik a kedvenc háziállataikat. Találunk itt gyimesi racka juhokat, magyar parlagi kecskéket és nyuszikat is. A barátságos, fekete shetlandi pónijainkat különösen kedvelik a gyerekek.

Állatsimogatónknak kedves „vad” lakói is vannak. Egy késő este telefonhívást kaptunk, hogy Sárvár egyik házának ablakán bekopogtatott egy gímszarvas! A fiatal ünő feltehetően háznál nevelkedett addig, mert ragaszkodott az emberek társaságához. Nem hagytuk sorsára, inkább befogadtuk az éppen akkor létesített állatsimogatónkba. Így került hozzánk Rozi, aki azóta is mindenki kedvence. Alig egy év elteltével újabb bájos lakónk érkezett: egy őzike, aki szintén háznál nevelkedett.

Vadkert Major természetközeli szellemiségével összhangban, minden évben rendszeresen fogadunk óvodás és iskolás csoportokat, hogy a kicsik megismerhessék a barátságos állatokat és ezáltal közelebb kerüljenek a természethez. A karámoknál elhelyezett információs táblák segítségével mindenki megismerheti az itt lakó állatok jellemzőit, élőhelyeit, életmódját.

Az Állatsimogatónk szabadon látogatható, bárki által megtekinthető. Látogasson el hozzánk!
« vissza a térképre


200 éves tölgyfa


"Ha az ember órákig ül mozdulatlanul, a természet bekapcsol a körforgásába, mintha te is fa lennél."
Mariam Petroszjan


A Vadkert Major bejáratánál megcsodálható a Természetvédelmi Oltalom alatt álló 200 éves tölgyfánk, amelynek hatalmas kupolája alá nyári tikkasztó melegben, vagy téli hóesésben is érdemes besétálni, és átérezni a természet csodálatos szépségét.

Sárvár környékén különös jelentősége van az évszázados tölgyfáknak. 

1884-ben Bajorországból érkezett Sárvárra Scherg Lőrinc erdőmérnök, aki az uradalom rossz állapotú, sűrű aljnövényzetű erdeiből gyönyörű szálerdőket alakított ki. Módszerével a közeli Farkaserdőben egyes tölgyfák megmaradtak, és így évszázadok tanúivá váltak. A szájhagyomány úgy tartja, hogy a faóriások tövében találkoztak szombatonként éjszaka a seprűnyélen érkező boszorkányok, innen ered a nevük is: Banyafák. Hatalmasságuk festőművészeket, írástudó embereket ihletett alkotásra. 1995-ben egy viharos napon a hajdani legelőerdők 4-500 éves utolsó két példánya is kidőlt. A méltóságukat őrző hatalmas fatestek a közeli Gérce melletti Farkaserdő különös hangulatú tisztásán, a Kéktúra útvonalán még ma is láthatók. 

Baranyi Ferenc így állít emléket az azóta már kidőlt utolsó két tölgymatuzsálemnek:
  
A fák üzenete 
  
    A minap az ország nyugati mezsgyéjén voltam, baráti látogatáson. Elakadtam Sárvár és Vasvár között, a Rába jobb partján. Ott terpeszkedik a Farkaserdő, Pannónia egyik legmeghittebb zugolya. 

    Pannónia… Van valami kevély csengése a szónak. A táj szinte tudja magáról, hogy mindig is a magyar haza európaibb felének tartották. Ennek megfelelő a tartása ma is. Ha nem is hivalkodva, de magabiztos méltósággal kérkedik erdeinek zavartalan sűrűségével, várkastélyainak nem csupán szépségével, de kihívó épségével is, lakóinak bátrabban lombosodó gyarapodásával pedig egyenesen irigykedni késztette mindig is a mostohább sorsú magyarokat. Errefelé az erdők is kiműveltebbek, nemcsak az emberfők. Idáig még nagytudományú szakemberek is jobban elmerészkedtek Nyugat Európa biztosnak tetsző fedezékéből. Így aztán a természet szépségeinek is "úribb" bánásmód jutott ki itt, mint keletebbre, ahol a történelem fejszecsapásait a fák nemzetsége éppen úgy megsínylette, mint az embereké. 

    Nem csoda hát, hogy a Dunántúlon még ma sem tudom leküzdeni az alföldi ember történelmi félszegségét. Az én Cegléd környéki szűkebb pátriámat szegényesebbre csupálták a viharos századok: a várakból csak romokat tudunk felmutatni, évszázados fákkal sem nagyon dicsekedhetünk, hiszen a szükség nagyobb és sietősebb erdőtarolásra kényszerítette az embereket, nemigen érhettek meg tisztes kort a fák mifelénk. Dajkáló tájamnak, a pótharaszti akácerdőnek sokkal beszédesebbek az esettségei, mint a szépsége. 

    De itt, a Farkaserdőben az időtlenség lengedez diadalmasan és kelt áhítatot, parancsol tiszteletet mindenfelé. Itt még a kidőlt faóriások is az örökkévalóságot hirdetik, hiszen hulltukban is királyiak, elfekve is legyőzhetetlenek. Vagy nem az élet diadala-é az a tölgymatuzsálem, amely holta után sem az enyészetet, az elmúlást idézi elsősorban, hanem a tanúságtétel századokon át érvényes, kikezdhetetlen hitelességét? Hát még, ha él is az a fa, amely a magyar történelemnek akár fél évezredéről is tudna mesélni, ha akadna egy modern Szent Ferenc, aki nemcsak a madarak, de a növények tolmácsa is lehetne! Mert a farkaserdei fák közösségében még mindig akad két tiszteletreméltó aggastyán, akiknek - szándékosan mondom így: akiknek - a kora négy-ötszáz évre tehető. Úgy is hívják őket, hogy banyafák, mert vének, mint az ördög öreganyja. Ám az én szívemet jobban melengeti, ha hagyásfáknak vagy tanúfáknak mondják őket, mert így sokkalta méltóbb és pontosabb a dolog. Ők ugyanis a túlélői a legvéresebb esőzések évszakainak is, fennen hirdetvén életképességét ennek a többszörösen tépázott népnek. A legallyazott remények újrazöldülésével nem csupán vigaszt nyújtanak, de egy nemzetre kötelező törvényt írnak elő: a pusztuláson való felülemelkedés gyönyörűséges kötelezettségének kéregbe vésett törvényét. 

    Ha a banyafák odvaiban tanyázó tudós baglyok le tudnák jegyezni szállásadóik vallomását, sok érdekes dolgot tudhatnánk meg híres betyárokról, de még koronás főkről és sisakos hadvezérekről is, akik a hadgyakorlatok során árnyékukban verték fel főhadiszállásul szolgáló sátraikat. Mindegy, hogy miről mesélnének, gyilkos fergetegekről vagy serkentő zsendülésről, a tanulság, amelyet vallomásuk kicsengése hordozna, mindig az életet segítené még dúsabban lombosodni. Mint ahogy a puszta létük is az életet szolgálja: tekintélyükkel és "személyes" példájukkal ma is arra biztatják a fiatalabb fákat, hogy sose lankadjanak makkot pergetni az alattuk turkáló disznócsordáknak ősszel, védeni a tisztások füvét a kiszikkadástól nyáron. Most télen pedig kiteljesíteni a csendet. 

    Pannónia… Az ország sértetlenebb fele. Talán szerencsésebb is, mint a többi országrészek. Nyugati fertályát tatárok, törökök áradása nem sodorta többszörös végveszélybe, mint akár csak az én szűkebb pátriámat is. Ám szerencséje korántsem csak szűkebb területre szól. Egész Magyarország részesedik immár belőle. Mert egy népnek, amely sokáig sebekben volt a leggazdagabb, az épség szórványos példái még ma is úgy kellenek, mint a falat kenyér. Szeressük a fákat, mert közülük látunk ki a mégoly ködös horizontra is. Szeressük őket, mert koronáik röptetik tekintetünket a messzeségbe. 

    A messzeségbe, amelyet vállalni konok kötelességünk, ha évgyűrűinket szaporítani kívánjuk Európában.

Baranyi Ferenc
« vissza a térképre


Fotók: www.lovasfoto.hu